Vallomás

Régebben arról álmodtam, hogy sok gyerekem lesz, és főállású anya leszek. Hogy majd meleg ebéddel/vacsorával várom haza őket, meg a férjemet, és mindig szép rend lesz, és amolyan tyúkanyó leszek.

Most. Most örülök, hogy van két gyerekem, és mindkettő egészséges, ügyes, okos. Szép:))) És nagyon szeretnék néha egyedül lenni. Csak felöltözni (és nem felöltöztetni senkit!), kimenni az ajtón, és becsukni azt. És felnőtt emberekkel találkozni. Meginni egy kávét (ihatnék kávét! Igazit, nem gabonát, nem koffeinmenteset!) pelenkacsere, szoptatás, meseolvasás, toronyépítés, csörgőrázás, biliürítés nélkül. Bemenni egy boltba, és nézelődni. Nem odamenni a 40es téli szürke nadrághoz, ránézni, hogy talán jó, és gyorsan fizetni, mert sír a gyerek. Bemenni, és januárban szoknyákat nézegetni. Urambocsá próbálgatni. Lassan, ráérősen. Majd vásárlás nélkül kijönni a boltból. Vagy csak leülni, és olvasni. Csendben. Évek óta nem tudok olvasni, mert mindig ott lebeg a szemem előtt, hogy ha most olvasok, akkor nem lesz kész ez meg az, és majd akkor kell megcsinálnom, ha ébren lesznek, és az sokkal, sokkal nehezebb. Szeretnék zené hallgatni. NEM Kolompost, és NEM Zeneovit. Hanem amihez éppen kedvem van. És olyan hangosan, amilyen hangosan szeretném. És szeretnék végre felnőtt gondolatokat. Legalább egy egybefüggő órát, amikor nem gondolok pelenkázásra, etetésre, szoptatásra, stb. Talán furán hangzik, de szeretném, ha kicsit nem hiányoznék senkinek.

Azt hiszem, a főállású anyaság nem nekem való. Nagyon várom már a szeptembert, hogy ismét járhassak suliba. Még ha csak heti 2x3 órára is. Még ha tudom is előre, hogy ott is folyton a gyerekekre fogok gondolni. Mert az más. Akkor ÉN döntöm el, hogy rájuk gondolok.

...

Lehel nincs itthon. Tegnap felhívta anyut, hogy jöjjön el érte. Eljött. Lehel boldogan elment. Örültem. 10 percig. Aztán be kellett kapcsolnom egy filmet, amit nem is néztem, de nem bírtam elviselni a csendet. Nagyon hiányzik. Az előbb hívott, hogy vigyünk még neki ruhát, szó se lehet róla, hogy hazajöjjön.

...

Talán írtam már, hogy eldöntöttük, hogy ennyi, nem lesz több gyerekünk. És azt hiszem, jól döntöttünk. De ez a kettő... ez nagyon kell:)