Van, akinek semmit nem jelent a vihar, maximum annyit, hogy hijjnye, ma este nem tudok futni menni... Van aki szereti, van aki egyenesen várja, és van, aki képes utána menni. Van aki fél tőle. És vagyok én. Aki rettegek. Akinek komoly halálfélelme van minden dörgés közben/után. Aki villámláskor nem merem kinyitni a szemem, és összeszorult szívvel várom, hogy vajon belénk csapott-e a villám? Aki még 17-18 évesen is rohant az apukája mellé, ha dörgött az ég...
Ok, belátom, ez így a Balaton partján nem túl előnyös tulajdonság.
Tegnap éjjel vihar volt. Hatalmas vihar. Egész éjjel nem aludtam. Borzasztó gondolatok cikáztak a fejemben, tényleg meg voltam róla győződve, hogy valami óriási baj történik még éjszaka. Semmit, de tényleg semmit nem aludtam. Csak feküdtem egész éjjel csukott szemekkel, és sokszor mozdulni sem mertem, pedig már sajgott minden porcikám.
Klassz napom lesz ma. Minden vihar monnyon le!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése